Az Mt. egyértelműen meghatározza a munkabér védelmét, vagyis kimondja, hogy letiltást csak jogszabály vagy végrehajtható határozat alapján foganatosíthatunk. E rendelkezéstől a munkáltató semmiképpen nem térhet el, az eltérést az Mt. kimondottan tiltja.
- Jogszabály alapján az egyéni járulékok, adók levonására van lehetőség,
- végrehajtható határozatnak pedig bírósági vagy más hatósági határozat minősül.
Munkaviszony megszűnésekor az Mt. 80.§-a kimondja, hogy a munkaviszony megszűnését követő ötödik munkanapig ki kell adni a munkavállaló munkabérét, járandóságait, ill. a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályban előírt igazolásokat. Ilyen igazolásnak minősül – többek között – a munkabér levonás is.
Erről az 1994. évi LIII. törvény így rendelkezik, összhangban a Munka Törvénykönyvével:
78. § (1) A munkáltató köteles az adós részére a munkaviszony megszűnésekor olyan igazolást kiállítani, amely feltünteti, hogy a munkabérből milyen tartozásokat, milyen határozat vagy jogszabály alapján, kinek a részére kell levonni.
(2) Igazolást kell adni arról is, hogy a munkavállalónak az (1) bekezdésben említett tartozása nincs.
(3) Ha az adós (munkavállaló) újabb munkaviszonyt létesít, köteles a tartozásigazolást a munkába lépése előtt az új munkáltatójának átadni.
(4) Az új munkáltató köteles a tartozásigazolást az adóstól (munkavállalótól) bekérni és a végrehajtást folytatni.
Hibásan jár el tehát az a munkáltató, aki az új dolgozójától nem kéri az előző munkahelyen kiadott igazolásokat, és ennek a hibának sajnos súlyos anyagi következményei is lehetnek, hiszen a munkáltató a letiltás összegéig készfizető kezesként felel.
A munkavállaló munkabéréből történő levonás alapja az 1994. évi LIII. törvény alapján:
61. § (1) A végrehajtás során a munkabérből történő levonásnál azt az összeget kell alapul venni, amely a munkabért terhelő, abból a külön jogszabály szerint levonással teljesítendő adónak (adóelőlegnek), egészségbiztosítási és nyugdíjjáruléknak, magánnyugdíj-pénztári tagdíjnak, továbbá egyéb járuléknak a levonása után fennmarad;
vagyis a végrehajtás kiterjed az alábbi jogcímeken kapott jövedelmekre:
- a szja valamint a TB járulék levonása után fennmaradó minden olyan juttatás, amelyet a bérköltség, illetve a béralap terhére kell kifizetni (munkabérösszeg),
- betegszabadság idejére fizetett összeg,
- végkielégítés,
- jutalom, egyéb.
A nettó munkabérből levonható mérték két esetet tartalmaz:
Főszabály szerint: 33 %,
Meghatározott esetekben: 50 %.
A munkabér 33 vagy 50 %-át meghaladó is lehet a levonás, ha az azután fennmaradó rész meghaladja az öregségi nyugdíj (28.500,-) legalacsonyabb összegének ötszörösét.
Általában legfeljebb 33%-ot, kivételesen azonban maximum 50%-ot lehet levonni a nettó munkabérből a 65. §. (2) bekezdése szerinti alábbi esetekben:
A levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50%-áig terjedhet az alábbi követelések fejében:
a) tartásdíj (14. §), (ennek levonását az EB pénzellátásokból is érvényesíteni kell, a nettó ellátás 33/%-áig)
b) az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér követelés,
c) jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás.
(3) Több letiltás esetén a levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50%-áig terjedhet.
Levonás egészségbiztosítási pénzbeli ellátásból
A baleseti járadékból, a baleseti táppénzből, a táppénzből, a gyermekgondozási díjból, valamint a csecsemőgondozási díjból, örökbefogadói díjból legfeljebb 33%-ot lehet levonni az alábbi követelések fejében:
a) gyermektartásdíj,
b) jogalap nélkül felvett egészségbiztosítási ellátás.
Levonások sorrendje:
Amennyiben a munkavállalót több letiltás is terheli, a jogszabály (bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény, Vht. 165. §.) pontosan leírja a munkabérből történő levonás sorrendjét, mely az alábbiak szerint alakul:
a) gyermektartásdíj,
b) jogszabályon alapuló egyéb tartásdíj,
c) munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság (65. és 66. §),
d) a büntető- és a büntetés végrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés (a polgári jogi igény kivételével),
e) adó, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás,
f) egyéb követelés,
g) a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság.
A sorrendben előbb álló követelés teljes kielégítése után lehet a sorban hátrább álló követelést kielégíteni. Ha ugyanazon pont alá eső több követelés áll fenn, akkor az egymás közötti sorrendet az határozza meg, hogy az egyes követelésekre vonatkozó letiltások (a levonás alapjául szolgáló okiratok) közül melyik érkezett előbb a munkáltatóhoz. A bíróság ettől a sorrendtől eltérően elrendelheti, hogy az a)-e) pontokban meghatározott követelések közül ugyanazon pont alá eső több követelést arányosan kell kielégíteni.
A munkáltatónak kötelezettsége a letiltásban meghatározott összeg levonása az adós munkabéréből.
A munkáltató kötelessége a jogszabály 75. -77. § értelmében, hogy legkésőbb a letiltás átvételét követő munkanapon
a) értesítse az adóst a letiltásról,
b) intézkedjék, hogy a munkabér esedékessé válásakor (a kifizetésének napján) a letiltott összeget a munkabérből vonják le, és fizessék ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen utalják át a végrehajtói letéti vagy más számlára,
c) értesítse a letiltás foganatosításának akadályáról a letiltást kibocsátó szervet.
A levonások teljesítésének elmulasztása esetén a munkáltató készfizető kezesként felel.
Vonatkozó jogszabályok:
- 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyve https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200001.tv
- 1994. évi LIII. tv. a Bírósági Végrehajtásról https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99400053.tv
|
Hasznos volt az információ?
|
 |
|
